Szabó Gábor, a 8 év után leköszönő rektor búcsúztatása és utódja, Rovó László beiktatása alkalmából tartott fogadást hétfő este a Szegedi Tudományegyetem az Ady téri TIK-ben.
Rácz Béla korábbi rektorhelyettes méltatta a közös munkát, az őszinte beszédet, azt, hogy bármikor hátat fordíthattak egymásnak. – Olyan ez, mint a temető áthelyezése, sok érdeket sért és kicsi a belső támogatása – idézte a konfliktuskezelésben profivá lett leköszönő rektor szavait. Beszélt arról, hogy Szabó Gábor bátran hangot adott ellenvéleményének, ha értelmetlen változtatásokat akartak az egyetemre erőltetni. Vagyis nem érdemes egységesen szabályozni a belgyógyászatot és a hegedűsök képzését, mert mások a szerszámok.
Fendler Judit kancellár asszony azzal kezdte, milyen szabadon és kötetlenül tud Szabó Gábor beszélni a lézerfizikától a kosárfonásig bármiről és utána mindig nehéz volt megszólalnia.
– Be sem adtam volna kancellári pályázatomat a rektori biztatás nélkül – hangsúlyozta, hozzátéve, az elején sokan összekapcsolták a kancellár és a komisszár fogalmát és ezért nehéz volt az első hat hónap. – Ha vitáztunk valamiben, kifelé ezt nem mutattuk – mondta. Méltatta a leköszönő rektor szerepét abban, hogy az ELI lézeres központ Szegedre kerüljön, többször felemlegette Klebelsberg Kuno és Szent-Györgyi Albert nevét. Felajánlotta a kancellári rendszer támogatását az új rektornak, és jó munkát kívánt a régi és az új rektornak is.
Rovó László, az új rektor hangsúlyozta, hogy az utolsó fél évben megtapasztalta Szabó Gábor emberségét, szaktudását, korábban ugyanis nem dolgoztak együtt. Szerinte klebelsbergi tervszerűség jellemezte a korábbi rektor munkáját.
– Eddig sikeresen pályázott az egyetem, de ezt fokoznia kell a közvetlen brüsszeli forrásokért. Készülni kell 2020 utánra, amikor kevesebb lesz a pénz – mondta, hozzátéve, célja, hogy jelentősen növeljék a hallgatók létszámát, akár más egyetemektől elhódítva, külföldi diákokkal feltöltve. Rovó László megköszönte Szabó Gábor eddigi munkáját, és felkérte, hogy segítse őt a következő időkben.
Szabó Gábor azzal kezdte, hogy tud szabadon beszélni, de zavarba lehet hozni azzal, ha Klebelsberghez hasonlítják. Felemlegette 2012-őt, amikor a legsúlyosabb elvonások fenyegettek, és 3 ezren látták, hallották, amikor erről beszélt. – A szentmise véget ért, menjetek békével – mondta a megdermedt hallgatóságnak, mert a közönség egyszerűen nem mozdult a drámai beszéd után. Dicsérte a csapatát, „hárman is voltunk, akik hátat mertek egymásnak fordítani", fogalmazott, hozzátéve, a hazai lézerfizika csúcsán ez nem így volt…
Egyik fontos vívmányának nevezte, hogy megszüntette a nyáron nagyon meleg sapka kötelező viselését az egyetemi vezetőknek. Azon bátorodott fel, hogy megnézte azt a festményt, ahol a szent korona előtt úgy tisztelegtek anno az egyetem nagyjai és nem volt rajtuk sapka. Felemlegette Leindler professzor szigorú matematika vizsgáit. – Ha valaki azt mondta volna nekem 1973-ban, amikor vizsgára várva topogtam a szobája előtt, hogy rektorként én adom majd át neki az emeritus oklevelet, erős ittasságra gyanakodtam volna kora délelőtt is – emlegette a régmúlt időket.
Rövid beszéde tele volt frappáns idézetekkel. – A szegedi egyetem olyan nagy hajó, amelyik nem fordul, hanem az ágyút fordítja a cél felé – mondta, amikor a nagy intézmény rugalmatlanságát emlegették fel neki a kicsik motorcsónakszerű fordulékonysága kapcsán. A hétfő esti ünnepséget fogadás zárta a TIK-ben, ahol pohárköszöntőt Kiss-Rigó László püspök „celebrálta".
Forrás: delmagyar.hu
