Emléktáblát állított Hódmezővásárhely és Szeged városa az első világháború 5. honvéd gyalogezred magyar katonáinak, a lengyelországi Przemyśl erődjénél tanúsított hősies helytállásukért. Az I. világháborúban itt szolgált Csongrád megyei honvédek hősiességét mostantól négynyelvű márványtábla hirdeti Európa egyik legnagyobb erődrendszerében.
Emléktábla vásárhelyi és szegedi katonáknak
Az első világháború 100. évfordulója alkalmából Magyarország Kormánya a 2014 és 2020 közötti időszakot kiemelt emlékévekké nyilvánította. Az országos célkitűzésekkel összhangban Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata helyi emlékbizottságot alapított a százéves évfordulóhoz méltó rendezvények koordinálására, a hódmezővásárhelyi hősök emlékének ápolására. Grezsa István, miniszteri biztos hívta fel az emlékbizottság figyelmét arra, hogy a Przemyśl erőd védelmében számtalan Csongrád megyei katona vett részt. Javasolta, hogy az itt harcoló 5. (szegedi) honvéd gyalogezred helytállását, a Hódmezővásárhelyről, Szegedről és környékükről besorozott katonák példáját hirdető emlékhelyre lenne szükség a helyszínen. Éppen 101 évvel az után, hogy a magyar honvédek 1914. december 15. és 18. között sikeres kitörést hajtottak végre Cisowa és Bircza között és a Paportenka magaslaton december 16-án győzelmet arattak, pénteken fel is avatták az emléktáblát, amelyet Hódmezővásárhely és Szeged városa közösen állított. A Przemyśl erődrendszerhez tartozó Borek erődnél, Medyka település mellett mostantól egy többnyelvű, fekete márványtábla jelzi az idelátogatóknak, hogy 160 napig védték a területet a Csongrád megyeiek. Helytállásuk bizonyítékát, a katonák iránti kegyelet és tisztelet jeléül az ezred emléknapján leplezték le.
Európa egyik legnagyobb erődrendszerét védték a Csongrád megyei katonák
Az I. világháború kitörése előtt Lengyelország déli része és Magyarország több évre egy államszervezetbe került. A háború kitörése után Przemyśl egykettőre az összes vezető európai lap címoldalára került, ugyanis 1914. szeptember 26-án, az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének több mint 130 ezer katonája által védett, és több mint ezer ágyúval felszerelt erődöt teljesen körbevették az orosz erők. Az ágyútűz és a gyalogság dühös rohamai ellenére az oroszok egy erődítményt sem tudtak elfoglalni, miközben ezer számra haltak meg a harcok alatt és rengetegen megsebesültek, fogságba kerültek. A második rohamra 1914. november 8-án került sor, amely 1915. március 22-ig tartott. Akkor az oroszok más taktikát választottak - körbezárták az erődöt és megvárták, hogy a védők tartalékai kimerüljenek és feladják a harcot.
Emléktábla vásárhelyi és szegedi katonáknak
Przemyśli erődben több ezer magyar katona állomásozott, akik a 23. honvéd hadosztály kötelékéhez tartoztak. A hódmezővásárhelyi katonák törzsalakulatának számító 5. (szegedi) honvéd gyalogezredet az orosz fronton kitört harcok miatt vezényelték a keleti frontra. Azt a feladatot kapták, hogy védjék a lengyel erődöt. 1914. szeptember 16. és 1915. március 22. között 160 napig harcoltak az ellenséges túlerő szorításában. Az osztrák–magyar haderő katonáinak nemcsak a túlerőben lévő oroszokkal kellett megküzdeni, hanem a hideggel és az élelem hiányával is. Az utolsó pillanatokig kitartó védők hősiességét a nemzetközi sajtó - még az orosz is - elismeréssel illette. Az erőd védelmében részt vevő, Csongrád megyéhez kötődő katonák sorsáról a vár márciusi feladását követően Nónay Dezső, a szegedi 5. honvéd gyalogezred parancsnoka így ír: „Przemysl várának önfeláldozó és hősi védelme után, a kiéhezett, s a szervezet ellenálló képességében letört ezred romjaira Szibéria martyrútja várt.”
Csongrád megye méltó módon emlékezett a helytállásra
A december 16-i megemlékezésre megyénk vezető tisztségviselőkből álló küldöttséggel érkezett Lengyelországba, melynek tagjai között volt az emléktábla elhelyezését kezdeményező miniszteri biztos, dr. Grezsa István, Hódmezővásárhely polgármestere, Almási István, dr. Juhász Tünde, megyei kormánymegbízott, Kakas Béla, a megyei közgyűlés elnöke, Karol Biernacki, a Lengyel Köztársaság szegedi tiszteletbeli konzulja, Szeged képviseletében pedig Papp Tibor Gyula külkapcsolati munkatárs. A hódmezővásárhelyi közgyűlést dr. Kószó Péter alpolgármester és több települési képviselő képviselte. A Magyarország Krakkói Főkonzulátusát vezető főkonzul, dr. Körmendy Adrienne is megjelent, lengyel részről pedig Marcin Zaborniak, a Kárpátaljai Vajdaság igazgatója és Medyka település polgármestere Marek Iwasieczko vett részt az ünnepségen. A
Borek erőd falán elhelyezett emléktábla előtt először Grezsa István, miniszteri biztos mondott beszédet. Hangsúlyozta: történelmi múltunk ápolása, a győzelmeinkre vagy veszteségeinkre való emlékezés nem valamiféle nemzeti romantika eszköze, hanem a sugaras jövő záloga. Ahogyan az első világháború 12 ezer szegedi mártírjának emléket állító, szegedi Hősök kapuja is hirdeti, a haladás útja a dicső múltból a diadalmas jövőbe vezet. „Ünnepeljük elődeink emlékét, ugyanakkor gyászoljunk elesett honvédjeink százezreit. Ünnep és gyász látszólag egymásnak ellentmondó fogalmak, a nemzeti emlékezetben azonban mégsem azok, hiszen bukásainkból és fájdalmainkból erőt merítve, veszteségeinket többnyire feldolgozatlanul magunkban hordozva, mégis megerősödve álltunk talpra egy-egy történelmi kataklizmát követően. Ebben a csapatban harcoltak dédapáink, itt harcolt és esett el Szeged, Hódmezővásárhely és a Dél-Alföld férfilakosságának legjava. Ezért állít most a két dél-alföldi város közös emléket. ” - mondta a miniszteri biztos.
A lengyel – magyar barátság olyan újabb mérföldkövének nevezte az emléktábla avatását Marcin Zaborniak, a Kárpátaljai Vajdaság igazgatója, amelyre hosszú távon lehet építeni. Beszédében köszönetet mondott mindazok munkájáért, akik lehetővé tették a közös emlékezést.
Az emléktáblát ezt követően a miniszteri biztos, Almási István polgármester, Marcin Zaborniak, a Kárpátaljai Vajdaság igazgatója és Medyka település polgármestere Marek Iwasieczko leplezte le.
Vélemények az emléktábla elhelyezése kapcsán:
Körmendy Adrienn, krakkói főkonzul a megemlékezés kapcsán kijelentette: „Ennek a táblának a jelentősége abban áll, hogy emlékeztet: a magyarok tömegesen adták az életüket Galícia felszabadításáért az orosz hadsereg megszállása alól. Ezzel a leendő független Lengyelországért is küzdöttek, hiszen az orosz hadsereg kiszorítása volt a feltétele annak, hogy egyáltalán a lengyel államiság visszaállítására lehessen gondolni. A lengyelek éppen ezért mindig is a magukénak érezték ezt a helyet és megemlékeztek erről az áldozatvállalásról.” Hozzátette: a lengyel hatóságok most is minden segítséget megadtak az emléktábla elhelyezéséhez, pedig műemlék épület lévén ez, az előírások miatt, nem egyszerű.
Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere az esemény kapcsán kiemelte Grezsa István szerepét, aki két évvel korábban barátaival járt ezen a részen és hazaérkezve hívta fel a figyelmet arra, hogy hódmezővásárhelyi és szegedi katonák itt harcoltak 160 napon keresztül. Jelezte, hogy ezeknek az embereknek illene egy emléktáblát állítani. Ennek hatására kereste meg Hódmezővásárhely a szegedi önkormányzatot a közös emlékhely létrehozása érdekében. „Így most lengyel és magyar nyelven kívül angolul és németül is olvasható itt, hogy Európa második legnagyobb erődrendszerét hős honvédjeink védték. Ez a hely vonzza a turistákat és így legalább ők is tudomást szerezhetnek a Csongrád megyeiek helytállásáról.”
„A kegyelet és a tisztelet szavak jártak a fejemben a megemlékezés ideje alatt: a kegyelettel emlékezés méltósága és az utódok tiszteletének fontossága. Az emlékezés és az emlékeztetés felelőssége egyaránt a miénk és ennek a tisztességnek minden felelős megyei politikusnak meg kell felelnie. Ez erkölcsi kötelességünk” - mondta Kakas Béla az ünnepség után.
„Hódmezővásárhelyiként rendkívül büszke vagyok arra, hogy szülővárosom kezdeményezte a tábla elhelyezését az erőd falára. Az pedig, hogy éppen az ezred győztes, decemberi csatájának emléknapján tehettük mindezt arra teremtett alkalmat, hogy megtapasztaljuk, az a helytállás, amit az éhség és kimerültség ellenére a téli hidegben a Csongrád megyei honvédek tanúsítottak, ember feletti teljesítmény volt.” – mondta dr. Juhász Tünde.
Az emléktábla avatását követően papi áldás hangzott el, majd koszorút valamint mécsest helyeztek el az emlékezők, köztük Csongrád Megye Önkormányzata és a megyei kormányhivatal nevében Kakas Béla és Juhász Tünde, Szeged önkormányzata képviseletében pedig Papp Tibor Gyula. A megemlékezésen közreműködtek a Hagyományőrző 15. Pálffy Huszár Egyesület tagjai.
Forrás és fotók:
Csongrád Megyei Kormányhivatal
