Ásotthalmi fehérnyáras (emlékerdő)

Az ásotthalmi erdő részeként 1944-ben kapott védelmet a 17 ha-os Duna-Tisza közi homokerdő. Létét Kiss Ferenc erdőmérnöknek köszönheti, aki századunk első három évtizedében a Szeged környéki homokterületek erdősítésében kiemelkedő eredményeket ért el. Ő javasolta, hogy az akkori homokpusztaság legérintetlenebb helyén telepített erdőből hagyjanak meg egy részt eredeti állapotában, "nézzük mire megy az erdő önmagától ezen a homokon". Javaslatát az utódok betartották, így az erdő háborítatlan, természetes fejlődése biztosított. A területen semmiféle erdészeti munkát nem végeznek, a letört ágakat és az elpusztult fákat is a helyükön hagyják. Az erdőtag védelmének kimondásával a jeles erdőmérnöknek méltó emléket állítottak, amire az elhelyezett emlékoszlop is felhívja a figyelmet. Az erdő faállománya több mint 80 %-ban őshonos, fehér és szürke nyár. A környező fenyő és akácerdők magját a szél behordja az emlékerdő területére és ebből kisebb-nagyobb erdei fenyő, fekete fenyő és akácfoltok alakulnak ki. Mivel a talaj humusztartalma változó, ennek megfelelően a fák fejlődése is eltérő. A humusz felhalmozódás felett szinte faóriások találhatóak, míg közvetlen szomszédságukban satnyán fejlődött, alacsony törzsű, ritkásan álló nyárfák figyelhetőek meg. Az erdei tisztásokat serevényfűz bokrai fedik, a halmokat pedig árvalányhaj díszíti. Gyepszintje jellegzetes homoki lágyszárúakban - homoki ternye, homoki keserűfű, sovány csenkesz, homoki pimpó és a pusztai kutyatej - igen gazdag. Különleges értékű növényei a piros madársisak és a környéken ismeretlen veresgyűrű som. Az árvalányhaj fehér zászlócskái között két bennszülött szegfűfaj vonja magára a figyelmet. Egyik a kipusztulóban lévő tartós szegfű, a másik a fehér, illatos rojtos szirmú kései szegfű. A sok vihart látott nyárfaerdő főként az odúlakó madaraknak (csóka, seregély, széncinege, szalakóta, búbos banka) kedvez, mivel kiváló fészkelési lehetőséget és táplálkozási feltételeket találnak, ezért egyedszámuk viszonylag nagy.

Ásotthalmi telepített erdő

Az emlékerdőtől nyugatra fekvő, mindössze 2 ha-os erdő szintén 1944. óta élvez védelmet. Telepítésére a múlt század végén került sor, amikor Szeged város az elpusztult ősi homoki lomberdők pótlására határozatot hozott. Ezeknek az erdőknek a nyersanyag szolgáltatásokon kívül klímajavító, tájképformáló és rekreációs funkciója is volt, illetve van. A legértékesebb erdőtag azért kapott védelmet, mivel itt találhatóak a környék szép, monumentális tölgy, szil, platán és szürkenyár fái, amelyek különleges értéket képviselnek. A fák átlagmagassága 30-35 m, több platán törzse 10-15 m-ig ágtiszta.

Ásotthalom-Bogárzó

Ásotthalom község közigazgatási területének északi részén, a ruzsai határon elhelyezkedő 582 ha-os terület 1993-ban kapott védelmet. A viszonylag mély fekvésű ősgyep Bogárzó néven közismert. 20 évvel ezelőtt még nyáron is állandó vízfelülettel rendelkezett. A csatornázás és az utóbbi évek aszályos időjárása következményeként ez a vízfelület eltűnt. A táj jellege azonban régi állapotához képest nem változott meg jelentősen. Az eredeti növénytársulások költséges beavatkozás nélkül, rövid időn belül képesek regenerálódni. A Bogárzói csatorna elzárása kedvezően érintené a terület vízháztartását. A viszonylag érintetlen ősgyepes, nádas természeti érték gazdaságos mezőgazdasági művelésre nem alkalmas. Az ősgyepet szegélyező fás vegetációk közül legelterjedtebb a fűznyár és a fűz ligeterdő. A nagy kiterjedésű zsombéksásosok változatossá teszik a medence mélyebb részein elburjánzott nádast. Szikesedésre utaló társulások: az ecsetpázsitos sziki rét és a cickafarkas szikes pusztarét. Viszonylag kiterjedtek a kékperjés láprétek. Ahol a birkalegeltetés intenzív, ott a homoki legelő dominál. A védett növények közül mind a mocsári, mind a poloskaszagú kosbor tömeges. Egy kökénnyel benőtt homokdomb oldalán található az Alföldről már kipusztultnak tartott csipkés gyöngyvessző. Kiemelkedő jelentőségű a széles levelű nőszőfű előfordulása. Nedvesebb helyeken mindenütt megél a mocsári nőszirom. A terület ritkább és védett növényeit Csongor Győző publikálta 1992-ben. A védett hüllők és kétéltűek közül eddig három fajt (pettyes gőte, zöld levelibéka, vízisikló) sikerült megfigyelni. Védett rovarok jelenléte is növeli a terület értékét.