Mártélyi Tájvédelmi Körzet

A Tisza szabályozása után a mártélyi szakaszon jelentős területű különösen szép hullámtér alakult ki, amelynek értékes tájalkotó elemei a töltés mellett húzódó kubiksor, ártéri rétek, ősnyárfások, holtágak, öreg botolófűz állomány és a területre jellemző külterjes mezőgazdálkodás. A sajátos magyar alföldi táj élővilágával együtt szabadtéri múzeumnak is tekinthető. Ennek megmentése érdekében kapott a terület intézménye védelmet 1971-ben 2.213 ha-on. A tájvédelmi körzet legeredetibb állapotában megmaradt része a Körtvényes sziget. Növényritkasága a sulyom, a vízidara, a békaszőlő. Itt található a Tisza mente egyik legszebb és fajokban leggazdagabb ecsetpázsitos mocsárrétje. A hullámtéren fészkelő madarak közül kiemelkedő a népes kiskócsag- és selyemgém-telep. Ezentúl a vonuló madaraknak is jelentős táplálkozó helye. A tájvédelmi körzet északi része a pihenés, az üdülés céljait szolgálja. A tájvédelmi körzet egyben nemzetközi jelentőségű (ramsari) vadvízi terület.

Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet

A Duna-Tisza közének változatos és jellegzetes szépségű tájrésze Pusztaszer és a Tisza közötti terület. A mezőgazdasági kultúrák között szikes tavak, időszakos vadvizek, szikes legelők, erdőfoltok vannak ritka madárvilággal. A Tisza ligeterdőkkel, rétekkel, vizekkel borított hullámtere változatos növény- és állatfajoknak teremt kedvező feltételeket. A tájvédelmi körzet vizei, élőhelyei fészkelő madárvilágán kívül a Kárpát medencén keresztülvonuló madarak nagy tömegének megfelelő pihenő- és táplálkozó helyet nyújt. Ópusztaszer község határa az államalapításnak és a II. világháborút követő földosztásnak történelmi emlékhelye. A fenti értékek megőrzésére hozták létre 1976-ban 22.325 ha-on a tájvédelmi körzetet. A sóspuszta jellemző növényei közül a kamilla, a bárányparéj, a sziki útifű, a sziki őszirózsa itt még megtalálhatóak. A Tisza holtágaiban, kubikgödreiben többek között a fehér tündérrózsa idézi a folyószabályozás előtti mocsárvilág emlékét. A terület állatai közül elsősorban madárvilága jelentős. A szikes puszta időszakos vízállásaiban fészkel a ritka gulipán, a gólyatöcs és a széki lile. A homokos talajok gyér növényzetű élőhelyeinek madara az ugartyúk. A szegedi Fehértó Koromszigetén a népes dankasirályok mellett hazánkban egyedül itt fészkel a délkelet-európai tengerpartokra jellemző szerecsensirály. Az utóbbi években jelentős a Fehér-tó szerepe a daruvonulásban. A hullámtéren élő madarak közül a kanalas gém emelendő ki. A pusztai erdőfoltokban több helyen alakult ki kékvércse telep, de gyakori a szalakóta is. A tájvédelmi körzet mezőgazdálkodással hasznosított területe egyrészt tetszetős kultúrtáj, másrészt pedig a nagyüzemi és kisparaszti gazdálkodás emlékét őrzi - sajátos tájképi elemként. A tájvédelmi körzet területéből a Fehér-tó, a Labodár, a Sasér, a Csajtó és a Büdösszék-tó (összesen 5000 ha) ramsári egyezménnyel védett vadvíz.

Ásotthalmi láprét Természetvédelmi Terület

A területet (95 ha) 1989-ben nyilvánították védetté. Az üde és kiszáradó lápréten a nedves kaszálók és a zárt homokpuszta rétek növénymaradványainak egyedülállóan gazdag fajai élnek itt. Kiemelkedő értékű növényei az orchideák, a fátyolos és szibériai nőszirom, a fehér mályvirág, a kornis tárnics és a mocsári kardvirág.