1. Oktatás, képzés, felsőoktatás, tudományos élet
    Gimnáziumok, középiskolák
    Egyetemek, felsőoktatás
    Tudományos élet

2. Művelődés kultúra, művészeti élet
    Művelődés
    Múzeumok
    Levéltárak, könyvtárak, művelődési otthonok
    Tömegkommunkikáció
    Színház
    Irodalom
    Zene
    Képzőművészet

Csongrád megye szellemi arculata több évszázados történelmi fejlődés eredményeként alakult ki. Ez a régió, a délkeleti országrész eltérő kultúrák, vallások, földrajzi térségek találkozópontja. A megyeközpont Szeged, a 19. században fejlődött igazi európai nagyvárossá, Kolozsvár, Kassa, Zágráb és a többi Kárpát medencei nagyváros méltó társává. Itt a délvidék kapujában találkozik a balkán térséget jellemző bizáncias szellemiség a közép-európai katolicizmussal, az Erdélyt uraló görög-keleti valláskultúra a protestáns puritanizmussal, itt ütközik az alföldet jellemző, mélyen gyökerező népi kultúra a városias polgárosultsággal. Mindezen erővonalak mentén színes, érdekes, ám ellentmondásoktól sem mentes szellemi élet alakult ki vidékünkön.

A múlt század utolsó harmadától napjainkig a térséget éltető társadalmi, földrajzi és történelmi tényezők szerencsés együtthatására lényegében minden olyan intézmény megépült, ami az európai normák szerinti nagyvárossá tehette Szegedet. Ezek a fejlesztő energiák sugároztak ki a környékbeli középvárosokra, mint például Hódmezővásárhelyre, Szentesre, Csongrádra, Makóra, aminek révén a Tisza-völgy déli központjává fejlődhetett a térség.

Imponálóan gazdag és változatos szellemi arculatot rajzol meg a fontosabb intézmények, kulturális és művészeti mozgalmak, műhelyek puszta felsorolása is. Itt épült meg 1883-ban a környék első kőszínháza, mára a fővároson kívül az egyetlen operát, prózát, balettet, és szabadtéri színházat is magában foglaló teátrum. Könyvtárai, múzeumai, levéltárai térség legnagyobb ilyen intézményei. A kolozsvári egyetem idetelepítésével pár évtized alatt egyetemvárossá lett, ma már a felsőfokú képzés keretében bölcsészeket, jogászokat, orvosokat, zeneművészeket, hittudósokat, tanárokat, mezőgazdászokat képeznek.

A tudományterületek közül ez a térség a matematika, a biológia és a biotechnológiai kutatások fellegvára. Számos tudóst, jeles gondolkodót indított útjára megyénk, talán a legismertebb közülük a jeles szegedi Nobel-díjas, Szent-Györgyi Albert. A két világháború közötti időszak különösen kedvezett Szeged és környéke szellemi felvirágzásának. Püspöki székhely lett a város, felépült a dóm és szépséges koszorúként köré települtek az új egyetemi épületek, s a Dóm tér árkádjai alatt lelt otthonra a magyar szellemi élet nagyjainak szoborpanteonja. A téren 1931 óta csillagtetejű színház, a Szabadtéri Játékok működik, világnagyságokat sorakoztatva színpadára.

Igen változatos a megye művészeti élete. Itt alakult ki a vidéki Magyarország talán legfontosabb irodalmi központja. Hódmezővásárhelyhez kötődik az alföldi festészet egyik legfontosabb realista képzőművész-kolóniája, de emellett Szegeden, Mártélyon, Makón és Csongrádon ma is működnek művésztelepek. A fővároson és Szentendrén kívül ebben a megyében él és alkot a legtöbb hivatásos képzőművész. Mindig színvonalas, gazdag zenei élet volt honos e tájon. Szegednek szimfonikus zenekara van, konzervatóriuma világnagyságokat nevelt, Városaiban mindenütt működik alsó fokú zeneiskola, kamarazenekaraink, kórusaink külhonban is jeleskednek.

Gazdag és változatos a térség népművészeti hagyományokban. A "szögedi nemzet" sajátos ö-ző nyelvjárása a vidék féltve őrzött kultúrkincse. Hódmezővásárhely népi hímzése, fazekassága, Makó és Szentes környékének változatos népművészete mellett a tápéi tánckultúra és a népviseletekben megőrzött hagyományvilág színesíti a megye szellemi arculatát.

1. Oktatás, képzés, felsőoktatás, tudományos élet

A megye valamennyi településén van alapfokú képzést biztosító általános iskola. A városokban középfokú tanintézetek széles választéka alakult ki, Szeged pedig iskolavárosnak tekinthető, hiszen az alsó és középfokú tanintézetek mellett a felsőfokú és egyetemi szintű képzés intézményei is megtalálhatók.

A múlt század első évtizedeitől számítva sokat változott az alsó fokú oktatást végző általános iskolák hálózata. A század nagyszabású hazai iskolaépítő programja éppen a Szeged-Rókusi tizenkét tantermes iskola felépítésével fejeződött be annak 1930. október 25-én történt ünnepélyes felavatásával. 1949-től az oktatási intézményeket államosították, amivel négy évtizedig tartóan lényegében egyszektorúvá vált az alsófokú oktatási intézményrendszer. Lényeges átalakulás a hetvenes évek végén következett be, amikor a művelődési esélykülönbségek csökkentésének szándékával sor került az iskolák körzetesítésére. Ennek nyomán pár év alatt gyakorlatilag felszámolták megyénkben a tanyai iskolákat. Az 1989/90-ben bekövetkezett rendszerváltozás nyomán újra többszektorúvá lett az alsófokú oktatás, az önkormányzati és felekezeti iskolák mellett megjelentek a magániskolák. A Nemzeti Alaptanterv (NAT) bevezetése nyomán pedig átalakulóban van az egész alsó és középfokú oktatási rendszer. Megyénkben 1997-ben 145 alsófokú iskola működött, ebből Szegeden 35, köztük néhány speciális képzést nyújtó is, a fogyatékos gyermekek számára.

Gimnáziumok, középiskolák

Már az első világháború előtt Szeged és a megye városai jellegzetesen középiskolás diákvárosok hírében álltak, mivel csak a legfiatalabb városok Mórahalom és Mindszent kivételével mindenütt évtizedek óta működik középiskola. Kedvező körülmény, hogy Szeged, Hódmezővásárhely, Csongrád és Szentes nagymúltú gimnáziumai az ország legjobbjai közé számítanak. Megyénkben 48 középiskola és 14 szakmunkásképző található, ebből 21 Szegeden, egy pedig községben, Ásotthalmon működik. A középiskolai osztálytermek 4,7 %-a Csongrád megyében van. A szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek szakági irányultsága igen széleskörű, többek között az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a vendéglátóipar és az egészségügy számára képeznek szakembereket.

Hagyományait tekintve a legnagyobb múltra az 1823-ban önállósult hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium tekint vissza. Értékes könyvtára, gazdag gyűjteménye van. A múlt század derekán, 1859-ben alapították a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumot, amely színészi pályára felkészítő tagozatáról és diákszínjátszó hagyományairól ismert. 1897-ben alapították a zenei, valamint képző-és iparművészeti képzéséről elhíresült szegedi Tömörkény István Gimnáziumot és Művészeti Szaközépiskolát. Az egyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumában speciális matematikai, fizikai és idegennyelvi képzés folyik. Az egyetemre felvételt nyert diákok számát tekintve évek óta az első tíz közé tartozik az országos rangsorban. Hasonlóan jóhírű iskola a legendás Klauzál Gábor gimnázium utódja, amely ma Radnóti Miklós nevét viseli. A reáltárgyak fakultatív oktatásával vívott ki rangot magának. Szeged új gimnáziuma, amely 1988-ban épült, Deák Ferenc nevét kapta. A kéttannyelvű képzés keretében angol és német nyelven tanulnak egyes tárgyakat az itt tanuló diákok.

A már említett középfokú művészeti képzés képző-és iparművészeti, zenei és színművészeti szakokon folyik Szegeden és Szentesen. A fiatal tehetségek alapfokú zenei képzését szolgálja Szegeden a Király-König Péter Zeneiskola, amely a csongrádi,a makói, a szentesi és a kisteleki zeneiskolákkal kiegészülve nevel utánpótlást a szegedi Konzervatórium számára. Megjelentek megyénkben a magániskolák (Hammido, Kacsoh Pongrác), amelyek a művészeti képzésben újonnan keletkezett igényeket elégítik ki.

A felsőfokú képzésbe felvettek magas aránya kedvezően minősíti a megye középfokú intézményeiben az oktató-nevelő munka eredményességét. E tekintetben középfokú iskoláink igen előkelő helyen állnak az országos rangsorban.

Egyetemek, felsőoktatás

A felsőfokú képzés szegedi meggyökerezésével vált szinte teljessé az iskolarendszer térségünkben, hiszen a színművészeti és a műszaki, közgazdasági fakultások hiányoznak csupán az egyetemi rendszerből.

Szegeden az 1879-es nagy árvizet követő újjáépítés lázában vetődött fel a gondolat, hogy a városnak felsőoktatási intézménye is legyen. A rangot adó egyetemalapítás álma csak az első világháború után válhatott valóra, amikor Kolozsvár román megszállását követően az 1872-ben alapított kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Szegedre menekült. Itt 1921. októberében indult meg újra az oktatás jogi, orvosi, bölcsészettudományi és természettudományi karokon. A város igen sokat áldozott arra, hogy az egyetem méltó körülmények közé kerüljön. Az 1926-ban megindult Dóm téri építkezések, a Tisza-parti klinikák megépítésével hamarosan rendeződött az egyetem helyzete. 1932-ben már 62 tanszék működött. A második bécsi döntés követően 1940. október 16-tól a kolozsvári egyetem újra székhelyére költözött és november 11-én 39 tanszékkel alakult meg a Szegeden maradt egyetemrészekből a Horthy Miklós Tudományegyetem. A második világháborút követően a kolozsvári egyetem maradványai ismét Szegedre menekültek.

Az orvostudományi kar 1951. januárjában kivált az egyetem kötelékéből és Szegedi Orvostudományi Egyetem néven önálló intézménnyé alakult. A Nobel-díjas tudós halála után Szent-Györgyi Albert nevét vette föl. 1957-ben létesült az önálló egyetem keretein belül a gyógyszerészeti kar. Az egyetemen a professzorok száma 64, közülük 2 akadémikus, 48 a tudományok doktora, a nappali tagozatos hallgatók száma 2300, közülük 320 külföldi.

A három másik fakultásból alakult egyetem József Attila Tudományegyetem néven működik ma is. A professzorok száma 104, közülük 10 akadémikus 78 a tudományok doktora, a nappali tagozatos hallgatók száma 5945, közülük 85 külföldi. Csongrád megyében tanul az összes hazai nappali tagozatos 10,6 %-a, számuk eléri a 11 ezret. Szeged számít az ország második egyetemi központjának.

A városban kiterjedt egyetemi negyed alakult ki az intézményegyüttes hét évtizedes működése során: az említett tanszékek és a hozzájuk kapcsolódó klinikák, laboratóriumok, intézetek többsége a Dóm tér és környékén találhatók, más egységek, mint például kollégiumok és a nagyközönség által is látogatott, kedvelt Füvészkert, Újszegeden.

A szegedi egyetemek hírét-nevét jeles professzorai és egykori diákjai alapozták meg. A legismertebb professzorok között említjük Szent-Györgyi Albertet, aki 1937-ben éppen rektorsága idején kapta a Nobel-díjat, de Oláh Györgyöt is magáénak tudhatja a szegedi universitas. A diákok közül József Attilát említjük, a jeles magyar költőt. Tudományos értékelés nélkül csupán a leginkább ismert hajdani professzorokat említjük, a jogászok közül Bibó Istvánt, a bölcsészek közül a "szögedi nemzet" híres néprajzos tudósát Bálint Sándort, továbbá Baróti Dezsőt, Ortutay Gyulát, Szerb Antalt, Sík Sándort és Tettamanti Bélát. A természettudományok jelesei közül Apáthy Istvánt, Bay Zoltánt, - kinek nevét ma kutatóintézet is őrzi Szegeden - Bereczk Péter ornitológust, Gombás Pált, Koch Sándort, a kőzettan nagyhírű tudósát, valamint Szőkefalvy-Nagy Bélát említjük. Az orvosi karból Batizfalvy János, ifj. Jancsó Miklós, Nyírő Gyula, Purjesz Béla, Straub F. Brunó, Treer József, Vidákovics Kamilló és a gyógyszerész Dávid Lajos munkássága nemzetközileg elismert.

Egyetemeink az utóbbi években újabb szervezeti átalakulást élnek át, az európai normáknak megfelelő universitas szellemiségének érvényesítésével megkezdődött egyes felsőoktatási intézmények integrálása az egyetemi rendszerbe.

Ezek egyike a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola. Jogelődje az 1928-ban létrehozott Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola volt, amelyet szervezetileg egyesítettek az egyetemmel. Ebben a formában 1947-ig működött, s akkoriban az ország egyetlen ilyen intézményeként képzett tanárokat. A tanítási gyakorlatot az ugyanakkor megszervezett gyakorló polgári leány és fiúiskolában szerezték meg a tanárjelöltek. 1947-től az általános iskolák alsó- és felső tagozataira képeztek tanárokat három éves képzési időben. A hatvanas évek derekától négy éves a képzési formában már csak felső tagozatos tanári képzés folyik kétszakos rendszerben. A főiskolán 29 tanszék működik, alkalmazkodik az intézmény a változó oktatási rendszerből fakadó igényekhez, a hagyományos szakok, mint például a magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, fizika, kémia, testnevelés, rajz-művészettörténet mellett a nemzetiségi iskolák számára is folyik tanárképzés - szlovák, román - újabban közművelődési szakembereket, könyvtárosokat is képeznek.

A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripari Főiskolai Kara viszonylag új felsőoktatási intézmény, amely 1970-ben létesült a budapesti és a szegedi élelmiszeripari felsőfokú technikumok összevonásából. A Szegedi Élelmiszeripari Főiskolához, az eredeti alapítású intézményhez tartozott 1979-ig az állattenyésztés számára szakembereket képző hódmezővásárhelyi felsőfokú mezőgazdasági technikum is, amely később szervezetileg 1979-ben önállósult és a Debreceni Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Főiskolai Karaként működik. A szegedi intézményben felsőfokú élelmiszeripari szakembereket, technológusokat képeznek. Hódmezővásárhelyen állattenyésztési szakembereket.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma a fővárosi zeneakadémia zenetanárképző tagozataként működik. Az egyetemi szintű zenei tanárképzést és a középfokú zenészképzést integrálja egy intézménybe. Egyetemi szintű vonós, fúvós, zongora és magánének képzés mellett valamennyi fontosabb hangszerre főiskolai szinten is képeznek zenetanárokat. Újabb keletű a régi zene szakon folyó képzés. A jóhírű szegedi konzervatórium Dél-Magyarország zenei életének központja, hangversenyéletének fontos helyszíne, meghatározó jelentősége van a hazai zenész és énekes képzésben. Az itt tanító tanárok közül többen a világ hangversenypódiumainak nagyrabecsült és sikeres vendégszereplői.

Római katolikus hittanárokat és hitoktatókat képző Szegedi Hittudományi Főiskolát, amely a Dóm téri épületegyüttes Szeged-Csanádi egyházmegyéje keretein belül a püspöki épületszárnyban működik, 1930-ban alapították. Működése 1944-ig tartó szakaszában a csanádi, nagyváradi és a szatmári egyházmegyék számára képzett papnövendékeket. Az 1990-es rendszerváltást követően a József Attila Tudományegyetemmel és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolával együttműködve képzik a hallgatókat.

A Ferences Hittudományi Főiskola a Ferences rendi férfi szerzetesek teológiai képzését szolgálja. Fenntartója a Kapisztrán Szt. Jánosról elnevezett Ferences Rendtartomány. A hat éves teológiai képzés a ferences teológiai hagyományok előtérbe állításával. Szegeden az alsóvárosi ferences templomban és rendházban a Szegedi Hittudományi Főiskolával együttműködve szervezik a novicius időszakon túljutott növendékek képzését.

A rendszerváltást követően a megye gazdasági szerkezetének szükségszerű átalakulásával, a munkanélküliség megjelenésével felértékelődött a felnőttképzés és az átképzés, továbbképzés. Olyan hagyományos képző szervezetek, mint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, illetve a megyei pedagógiai intézet mellett nagy számban jelentek meg új szerveződések, vállalkozások, amelyek profiljába az oktatás is beletartozik. Ezek között kitüntető szerepe van a megyei munkaügyi központnak, továbbá a kamarák megyei szervezeteinek és a Progress Vállalkozásfejlesztő Alapítványnak.

Tudományos élet

Csongrád megye tudományos életének fellendülése és imponálóan gazdag eredményeinek kialakulása alig több, mint félévszázados múltra tekint vissza. Nem rendelkezik tehát nagy hagyományokkal, habár 1884-ben nem véletlenül a híres szegedi fűszerpaprika termőhelyén alakult meg elsőként a fűszerpaprika-őrlemények minőségét szavatoló Vegyvizsgáló Hivatal, a térség első kutatóintézeteként. A század első évtizedeiben e tájék inkább kibocsájtója volt a ritka talentumoknak. A szegedi Csonka János volt például Bánki Donáttal együtt a porlasztó feltalálója, Makóról származik Galamb József, a Ford autógyár főkonstruktőre, a század motorizációjában döntő szerepet játszó T-modell tervezője. A sajtó zsenije, az amerikai sajtócézár Pulitzer József ugyancsak e város szülötte.

Komoly alapozást jelentett az Alföldi Mezőgazdasági Intézet Szegedre telepítése 1928-ban, amely a mai Gabonatermesztési Kutató Intézet elődje volt. Az intézet 1970-ig a szikesek, továbbá a réti talajok javításának kérdéseivel foglalkozott, azóta a kenyérgabona és a takarmánygabona nemesítésének és termesztésének komplex kutatásával foglalkozva jelentős nemzetközi sikereket ért el. A tudományos kutatóhelyek a térség mezőgazdasági jellegének megfelelően az élelmiszergazdaság, a biológia tudományterületein, illetve az egyetem megtelepülését követően a professzori kar szellemi potenciáljának megfelelően a társadalomtudományok, a természettudományok, a matematika, valamint az orvostudomány területein alakultak ki mára a nemzetközi tudományos életben is rangos kutató intézetek.

A század húszas éveitől számítva két évtized alatt igen dinamikus fejlődés nyomán hamarosan világra szóló tudományos elismerés illette Szent-Györgyi Albert Nobel-díja révén a Dél-Magyarországi tudományos központot. Ebben az időszakban alapozódott meg a világhírű szegedi matematikai iskola olyan egyéniségek kimagasló tudományos működése révén, mint Haar Alfréd, Kerékjártó Béla, Riesz Frigyes. A biológiai tudományos kutatások alapozása Apáthy István, Gelei József Győrffy István és mások nevéhez fűződik. Az ötvenes évek térségünket sorvasztó politikai kurzusának letűnése után a hetvenes években hatalmas fejlődés következik be. 1973-ban elkészült a Magyar tudományos Akadémia Szegedi Biológiai központjának épületegyüttese, ekkortájt alakul meg Makón a Zöldségtermesztési Kutatóintézet Hagymakutató Állomása és ekkor létesült a József Attila Tudományegyetem kibernetikai laboratóriuma is, valamint a SZOTE központi kutatólaboratóriuma. A hetvenes évek elejére a megyében - elsősorban Szegeden - arányaiban is jelentős komplex kutatóbázis jött létre, a műszaki tudományok szerényebb jelenléte mellett szinte minden jelentősebb tudományágban kialakultak a magas szintű kutatómunka feltételei és differenciálódtak, szakosodtak intézményei. Ennek megfelelően a tudományos irányítás decentralizálása is megkezdődhetettt, s így 1961-ben a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége határozata alapján létesült a Szegedi Akadémiai Bizottság, amely a vidék első ilyen szervezeteként regionális hatókörű szervező-koordinatív és finanszírozó funkciókat lát el. Tíz szakbizottsága működik, amelyek figyelemmel kísérik, minősítik a helyi tudományos tevékenységeket, végzik azok eredményeinek hasznosítását.A Magyar Tudományos Akadémiának 16 rendes és 3 levelező tagja dolgozik Szegeden.

A tudományos szellemi kapacitás kisugárzik a megye több városára és településére is, hiszen különösen az élelmiszergazdasági és mezőgazdasági kutatások igénylik a külterjes kutatóbázisok kialakítását. így Makón, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Kiszomboron létesültek kisérleti telepek.

Hagyományosan magas szintű a társadalomtudományok területén a történeti, gazdaság és társadalomtörténeti, jogi, pedagógiai és irodalomtörténeti témák vizsgálata. A tudományos műhelymunkát dokumentáló köteteket hosszan sorolhatnánk, az egyetem, a múzeum, a levéltár és a könyvtárak egyben tudományos művek kiadói is. A megye történészeinek, kutatóinak impozáns méretű és jelentőségű úttörő vállalkozása volt például Szeged 4 kötetes monográfiája, Hódmezővásárhely története, valamint a Magyarország története tízkötetes sorozata munkálataiban való részvétel. Ugyancsak komplex kutatói együttműködések eredményeként jelentek meg az elmúlt évtizedben a megye népművészete monográfiája, valamint több falutörténeti munka (Tápé, Szőreg, Sándorfalva, Kistelek, Mórahalom, Algyő, Kiskundorozsma, Mindszent, stb.), legújabban pedig a második világháború szegedi történéseinek áldozatai sorsának részletes feltárása történt meg.

2. Művelődés kultúra, művészeti élet

A század 20-as éveitől kezdődően a bőkezű állami mecenatúra, és az egyre erősödő polgári önszerveződés eredményeként minden kiépült és megszerveződött a megyeszékhelyen, és nagyobb városaiban ami igazi európai régióvá tette szűkebb pátriánkat. Monumentális kőszínház, professzionális hangversenyélet, operakultúra, értékes könyvtárak, folyamatosan gyarapodó hatalmas múzeumi gyűjtemények, sokoldalú sajtóélet és nem utolsó sorban a helyi társadalom minden rétegét, foglalkozási és vagyoni ágát átfogó egyesületi élet és intézménystruktúra alakult ki. Erre az időszakra esik a szabadtéri játékok megindulása (1931), a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának szellemi kisugárzása és általában Szeged nagyvárossá fejlődése.

1948 után ez a szerves fejlődés megtorpant, a kommunista hatalomátvétel nyomán felszámolódott valamennyi önszerveződő közösség. A hatvanas évek elejére indult meg egy újabb fejlődési szakasz, amelynek során jelentős intézménygyarapodásra került sor néhány évtized alatt. Új épületszárnnyal bővült Szegeden a múzeum, képtár nyílt, újraindultak a Dóm téri játékok, kamaraszínház létesült. A nyolcvanas évek derekán a Somogyi - könyvtár tágas épületet kapott, sor került a színház épületének felújítására. Makón múzeum épült, a művelődésnek impozáns otthonai épültek Szentesen, Hódmezővásárhelyen, és számos megyei településen. Mára Csongrád az ország művészeti intézményrendszerét, kulturális potenciálját tekintve egyik legfejlettebb megyéje. Sorra véve a szellemi élet jellegzetes területeit, alighanem igazolható ez az állítás.

Művelődés

A megye művelődési élete kulturális és művészeti események igen változatos szövetéből áll össze. Majd minden nagyobb város kialakította időszaki rendezvényeit, meghonosított országos művészeti szemléket, fesztiválokat. A szegedi nyár népszerű visszatérő rendezvénye a például a már említett Szabadtéri Játékok. Mellette egész csokrát találjuk a fesztiváloknak, országos kiállításoknak. Már a szabadtéri játékok indulásakor felmerült az ötlet, hogy rendezzenek Délkelet-Európa népeinek néptánctalálkozót. 1966-óta a páros években nemzetközi, a páratlanokban hazai néptáncosok adnak egymásnak randevút az újszegedi szabadtéri színpadon. Az együttesek gálaestjét a Dóm téri színpadon tartják. A képzőművészet műfajai közül a város eddig hét alkalommal adott otthont a Táblaképfestészeti Biennálénak és négy évtizede népszerű képzőművészeti seregszemle a festőket, grafikusokat, szobrászokat vonzó Szegedi Nyári Tárlat. Újabban itt randevúznak a világ alternatív színházai is. A szegedi nyarat változatos koncertprogramok, tudományos konferenciák, nyári egyetemek, kulturális és szórakoztató tömegrendezvények, sportesemények teszik gazdaggá. 1992-től a szegedi régi zsinagóga helyszíne a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozójának.

A ciklikusan ismétlődő művészeti rendezvények a megye más városaiban is meggyökereztek. Több éves hagyományra tekint már vissza a makói Hagymafesztivál, és a Művészeti fesztivál amely táncosok, kórusok, zenekarok fellépései mellett koncertekkel, tárlatokkal, színi előadásokkal várják a város vendégeit. Az ország élvonalbeli grafikusait több évtizede invitálja művéssztelepére a város, és 1990 óta a alkotóteelepet rendeznek itt a határainkon túli területeken működő magyar képzőművészek számára is. A csongrádi Körös-toroki Napok hasonlóan gazdag kulturális programja évek óta népszerű és sok látogatót vonz a szép fekvésű Tisza-parti városba. A város festői környezetben épült Művésztelepe Plein Air néven Szeged testvérvárosaiból nemzetközi alkotógárdát vonz a városba.

Hódmezővásárhely ősszel ad otthont a kultúrának a Vásárhelyi Napok keretében. Itt rendezik meg Őszi Tárlat néven a legrégebbi hazai képzőművészeti fórumot, az ábrázoló jellegű képzőművészeti törekvések seregszemléjét. Ópusztaszeren, az első magyar országgyűlés legendai helyszínén két és fél évtizedes fejlesztőmunka eredményeként épült meg az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark. A félszáz hektáros park félmilliónál több látogatót fogad, s kínál bőséges látnivalót vendégeinek az alföldi mezővárosi skanzennel, múzeumi, természetvédelmi, erdészeti kiállításával, a magyarság házával, monostora romjaival, s legnépszerűbb látnivalójával a Magyarok bejövetelét ábrázoló panorámaképpel, közismert nevén a Feszty-körképpel. Augusztus 20-án első királyunk, Szent István ünnepén tízezrek zarándokolnak a parkba.

Az utóbbi években a megye községeiben is számos hagyományteremtő szándékú rendezvénysorozat kelt életre. Ezek rendszerint valamilyen helyi hagyományra épülnek, kötődhetnek vallási ünnepekhez is, gyakran népszokásokat tartanak ébren. Mindenképpen olyan rendezvények ezek, amelyek az ittlakó polgárok igényeit, kezdeményezőkészségét, kulturális attitüdjét tükrözik. Ezek nyomán fellendült a falusi turizmus, amelynek legjobb eredményei Pusztamérgesen jelentkeztek.

Múzeumok

Csongrád megyét jellemző művelődési és kulturális intézmények közül a múzeumi hálózat a legnagyobb múltú és az egyik legfejlettebb az országban. A szegedi Móra Ferenc Múzeum 1894-ben nyitotta meg kapuit. Reizner János, Tömörkény István, Móra Ferenc, Csallány Dezső, majd Trogmayer Ottó igazgatói működése nyomán mára látogatók tízezreit vonzó múzeumává fejlődött, a megye városaiban lévő múzeumokat is ideszámítva az ország egyik legjelentősebb intézményhálózataként tartják számon, 19 múzeum, kiállítóhely várja látogatóit. A szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeti, néprajzi és természettudományos gyűjteményei a legnagyobbak közé tartoznak az országban. Az intézmény falai között működik az egyetem régészeti tanszéke. Múzeum működik Makón, ahol a néprajzi és irodalmi gyűjtemény nevezetes. Hódmezővásárhelyen az Alföldi Galéria az alföldi realista festészetet mutatja be, az újkőkor és rézkőkor régészete című kiállításon látható a világhírű Kökény-dombi Vénusz. Szentesen a Koszta József képek és a néprajzi kiállítás kínál érdekes látnivalókat. Csongrádon az egykori tiszai halászfalu Gyökér utcai múzeumháza mutatja be az itt élt halászemberek környezetét. A megyei fenntartású múzeumi szervezet az idegenforgalom célintézményeként és tudományos kutatóhelyként is fontos eleme a megye kulturális életének.

A Püspöki palota egyik szárnyában 1995-ben nyílt meg az egyházmegyei múzeum. Ez a gyűjtemény az évszázadok során az egyházak tulajdonába került kegytárgyak, liturgiai szerepű ötvösremekek, textiliák, miseruhák, palástok és templomi szobrok bemutatása révén több évszázad egyházi művészetébe enged betekintést.

Levéltárak, könyvtárak, művelődési otthonok

A megye levéltárai archivumokként őrzik a térség írásos értékeit. Szegeden, Szentesen és Hódmezővásárhelyen vannak nagyobb levéltárak, amelyek Csongrád, Csanád és részben Totontál vármegyék iratanyagát őrzik több, mit 11.000 iratfolyóméter mennyiségben. Kiadványaik és archivumaik révén a helytörténeti kutatások fontos műhelyei is egyben.

A megye könyvtárainak központja a szegedi Somogyi-könyvtár, amelyet 1880-ban alapított Somogyi Károly esztergomi kanonok. Számos könyvritkaságot őriznek az 1984-ben épített impozáns Dóm téri épületben. Dokumentum állományára és a benne folyó tudományos munkára tekintettel tudományos fokozatú könyvtár. Az egyetem közeli könyvtárával együtt a legkülönfélébb olvasói és kutatói igényeket kielégítheti ez az intézményegyüttes. A megye városaiban Makón, Hódmezővásárhelyen, Szentesen és Csongrádon jelentős könyvállománnyal rendelkező könyvtárak működnek, a megyében mintegy 250 könyvtár szolgálja az olvasókat. Ez a könyvtári hálózat a computerizáció térnyerésével napjainkban egyre inkább helyi szerepkörű információs központtá is válik.

Megyénk művelődési otthoni hálózata történetileg a már említett igen változatos egyleti, egyesületi életben gyökerezik. Intézményhálózatának jelentős számú gyarapodására az államosítást követően került sor a hatvanas és hetvenes években, amikor számos községben épült művelődési ház. A nyolcvanas évek derekán élték fénykorukat ezek az intézmények. Ma számuk az üzemeltetői kör változatos átalakulásával és bővülésével eléri a 90-et. Szentesen, Csongrádon, Szegeden korszerű művelődési normáknak megfelelő új intézmények épültek, Makón napjainkban épül a város művelődési életében fontos szerepre váró építészetileg is értékesnek ígérkező Hagymaház.

Szegeden a Bartók Béla Művelődési Központ és intézményhálózata képviseli a megyeszékhely polgári művelődési életének zömét. Az önkormányzati fenntartású művelődési intézmények színterei a lakosság különböző korosztályai művelődési alkalmainak, öntevékeny mozgalmainak, klubéletének, szórakozásának. Napjainkban alakul sokszektrúvá ez az intézményhálózat, az önszerveződő társadalom kialakulásával a művelődési házak legfőbb értéke a kulturális öntevékenység elősegítésében jelölhető meg..

Tömegkommunkikáció

A megye jól fejlett tömegkommunikációs bázissal rendelkezik. Az írott és elektronikus sajtó jellemzője napjainkban egyfelől az egyetemesség, a gyors reakcióképesség és információátadás, másfelől a decentralizáció, a helyi jelleg megerősödése. Megyénkben Szeged és szűkebb környezetének olvasóit szolgáló napilap a Délmagyarország, illetve a megyei körzetek olvasóit informáló Délvilág a nagy példányszámú napilapok. Emellett több információs és hirdetési újság jelenik meg, számos ezek közül a legalább havi, heti gyakorisággal megjelenő helyi hírlap. A napilapok mellett Szegeden a helytörténeti kutatás, a kulturális és civil szféra lényeges területeivel foglalkozó periodikák is napvilágot látnak, közöttük legjelentősebb a Szeged folyóirat és a Páholy. Makón, Szentesen, Csongrádon is rendszeresen jelennek meg helytörténeti füzetek. Regionális rádió (Magyar Rádió Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztősége) tévéstúdió (Magyar Televízió Szegedi Stúdiója) működik, Szegeden, Hódmezővásárhelyen városi televízió, valamint kábeltelevíziós társaságok és kereskedelmi rádióadók létesültek.

Színház

Térségünk színházi élete különösen nagy hagyományokra tekint vissza, Állandó társulattal nem rendelkező ún. nyári színházak a második világháborúig működtek Szentesen, Makón, és Hódmezővásárhelyen is, napjainkban pedig az alkalmilag szervezett színházi előadások a jellemzők. 1883-ban a híres bécsi színházépítő cég Fellner és Hellmer tervei alapján épült s szegedi színház eklektikus-neobarokk stílusban. Önálló, három tagozatú színház, állandó opera, próza és balett társulattal működik, Nikolényi István igazgatása mellett, a prózai tagozatot pedig Szikora János irányítja. A Szegedi Nemzeti Színház legendás időszakaiban a magyar színházművészet számos nagy egyénisége kötődött a városhoz. Ma is Dél-Magyarország művészeti életének döntő fontosságú intézménye. Az épület 1986-ban megújult. 1995-től részben önálló tagozatként ide számíthatjuk a hírneves Szabadtéri Játékokat a Dóm téren.

A szegedi opera hírnevét Vaszy Viktor karnagy-zeneigazgató több évtizedes itteni működése teremtette meg, s tette a hazai operajátszás rangos műhelyévé operánkat. Az opera utóbbi két évtizedes működésében kiemelkedő szerepe van Pál Tamás zeneigazgatónak, s a neves szólistáknak, akik közül többen nemzetközi hírnévnek örvendenek, mint például Gregor József operaénekes, aki talán legismertebb. A nagymúltú operatársulat évek óta résztvesz európai vendégszerepléseken.

A fennállásának 10. évfordulóját ünnepló balett tagozat modern tánckompozícióival rövid idő alatt rangot vívott ki magának a honi és a külföldi közönség előtt is. Juronics Tamás vezetésével a modern balett egyik legjelentősebb műhelye ttalálható Szegeden.

Az alternatív színházi mozgalom a hatvanas évektől meggyökerezett a városban, a Szegedi Egyetemi Színpad nemzetközileg is elismert újító törekvései kihatottak a korszak hivatásos színházi életére is. Az egyetemi színjátszók 1992-ben létrehozták a MASZK-ot (Magyarországi Alternativ Színházi Központot), amely nyaranta otthont ad a nemzetközi alternatív színházi fesztiválnak. A több, mint félévszázados múltra visszatekintő Szegedi Bábszínház előadásain már több egymást váltó ifjú nemzedék ismerkedhetett meg a színjáték varázsával.

Csongrád megye messze földön ismert és nevezetes nyári színháza, a Szegedi Szabadtéri Játékok 1931-ben indult, s tette fél évszázados működése során mára az oparajátszás, a zenés-táncos produkciók színpadi produkciók és a musical műfajok nevezetes helyszínévé a Dóm teret. Mascagni jóslata, miszerint "Szeged egész jövőjét innen fogja nyerni" azóta teljesült, hiszen a szegedi nyári játékok szellemiségét megalapozó Hont Ferenc a város és az ország határain is túlmutató, tömegeeket vonzani képes színjátszó kultúrát honosított meg az ország egyik legszebb terén. A műsorrend alapjaiban állandósult, ha az évtizedek során részleteiben sokat is változott. Évadonként ma is nézők tízezreit vonzza a csillagtetejű színház július végétől augusztus 20-ig tartó előadásaival. 1994-ben a játékok megszabadult teret közel négy évtizedig elcsúfító vaskolosszus nézőtértől, amelyet korszerű, bár kisebb, de szédszedhető konstrukcióval váltottak föl.

Irodalom

A megye irodalma évszázados távolban gyökerezik. Elődeink neves prédikátorokra lehettek büszkék, de a későbbi időszakokból is kiemelkedő személyiségek egész sorát említhetjük. Szegeden élt Dugonics András, Tömörkény István, Móra Ferenc, Juhász Gyula, s hosszabb ideig újságíróskodott itt Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, de a városhoz sok szállal kötődött Balázs Béla, Radnóti Miklós és József Attila is. Hódmezővásárhely Németh László emlékét ápolja, Makón az Espersit-házban a magyar líra olyan nagyságai érezhették magukat otthon, mint Juhász Gyula, József Attila. Ma irodalomtörténeti kiállítás idézi fel itt a város egykor mozgalmas irodalmi életét.

A jelenkori irodalom számos jelese innen indult, például Ördögh Szilveszter, Temesi Ferenc, Veress Miklós, Zalán Tibor. A pályakezdő költők, írók, kritikusok pályára kerülését az egyetem irodalmi tanszéke segítette, ahol Szauder József, Tamás Attila működése külön fejezeteket alakított térségünk irodalmában. Az irodalmi kultúra megújításában ösztönző szerepe volt Kanyó Zoltánnak, Csúri Károlynak és Bernáth Árpádnak. Nem kevésbé jelentős az 1947-ben indult, s ebben az évben alapítása jubileumát ünneplő fontos irodalmi műhelyként jegyzett Tiszatáj folyóirat, különösen Ilia Mihály majd Annus József szerkesztősége időszakában.

Mocsár Gábor írói működésének fontos időszaka is Szegedhez kötődött. Itt szerkesztik 1971-től az egyedüli gyermekeknek készült irodalmi folyóiratot a Kincskeresőt is, de újabb keletű irodalmi fórumok is jelentkeztek, mint a Harmadkor, Pompeji és az Existentia, ez utóbbi a filozófiai hagyományok ápolója.

A szellemi életben az irodalomnak mindig meghatározó szerep jutott. Abban, hogy a tájék a vidéki irodalmi élet egyik legfontosabb műhelyévé lett, kiemelkedő szerepe van Ilia Mihály irodalomtörténész lapszerkesztői és irodalomszervező munkásságának. A megye művelődéstörténetének, Juhász Gyula életműve kutatásának kiemelkedő tudósa Péter László, az irodalmi hagyományok, emlékek felkutatásában, megőrzésében pedig Lengyel András, a múzeum irodalomtörténésze jeleskedik.

A mai helyzetet is több írónemzedék, esztéták, kritikusok jelenléte és a műfaji sokszínűség jellemzi. Dél-Magyarország irodalmi jelenének fontos fejezete zárult le Baka István (1948-1995) - a város Juhász Gyula óta legjelentősebb költője - halálával. Ebben a városban vált a magyar irodalmi élet meghatározó alakjává. Az idősebb írónemzedék képviselője Tóth Béla, akinek egész életműve a városhoz kötődik, s talán a legtöbbet őrzi írói nyelvében e tájék népnyelvének kifejezésbeli gazdagságából. Az ifjabb írónemzedéket Darvasi László neve fémjelzi, emellett említenünk kell az Egyetem keretein belül Szilasi László köré csoportosuló új írói generációt, akik a posztmodern próza és az esszé határán formálódó irodalmi irányzatot képviselik. A megye irodalmi közéletének több évtizedes hagyománnyal bíró rendezvényei a Költészet Napja és a nyár eleji Ünnepi Könyvhét.

Zene

A megye zenei élete jórészt Szegedre összpontosul, hiszen jelentős műhelyei, mint a Szegedi Nemzeti színház operatagozata, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és Konzervatórium, a tanárképző főiskola Ének-Zene tanszéke, és a Szegedi Szimfonikus Zenekar évtizedek óta tartópillérei és ösztönző intézményei a színvonalas koncertéletnek. A zenei élet nemzedékekre visszanyúló gazdagságának, sokrétűségének a rangos zenei intézményeken kívül komoly szellemi előzményei vannak, hiszen koncertéletünk és igen magas színvonalú kórusmozgalmunk a város hajdani vezető muzsikusainak Király König Péter, Figedy Fichtner Sándor, Fricsay Ferenc, Szeghy Endre, Kertész Lajos, Vaszy Viktor, Vántus István - életművén alapszik.

Nem véletlen tehát, hogy a hangszeres zenének, az operajátszásnak, a kóruséneklésnek nagy hagyományai, jelentős értékei kötődnek a megyéhez. A zenei képző intézmények révén énekes tehetségnek - köztük olyan világhírességek, mint Tokody Ilona - és kitűnő hangszeresek bontakoztatták itt ki tehetségüket. Az opera és a szimfonikus zenekar élén jeles karmesterek - Pál Tamás és Aczél Ervin - állnak. A Konzervatórium tanárai között több külföldön is elismert zeneművész található, hangszeresek, mint például Szecsődi Ferenc. Büszkén állíthatjuk, hogy mind a hivatásos, mind pedig a könnyűzenei terület nemzetközi hírnevű muzsikusokat adott az országnak.

A város szimfonikus zenekara elődjének a Szegedi Filharmóniai Egyesületet tekintheti. Annak megszűnése után az opera zenekarából felfejlődve 1969-ben önállósult, az operai szolgálatok mellett filharmóniai koncertek sikeres közreműködője. Szegeden emellett magas színvonalon működő kamarazenakarokat is találunk, Pál Tamás vezeti a Salieri Zenekart, Véninger Richárd a Weiner Kamarazenekart. Túlzás nélkül állítható, hogy változatos, színvonalas Szeged és nagyobb városainak koncertélete, jóllehet nincs igazán alkalmas koncertterem, de a színház, a Konzervatórium hangversenyterme, a Fogadalmi templom és a város szinte valamennyi temploma, a zsinagóga, a Tisza szálló, a városháza udvara, s jónéhány nagyobb terem - ha csupán alkalmi jelleggel is - színtere volt már a muzsikának. A világi és egyházzenei koncertek gazdag választékából válogathat a hangversenylátogató. Olyan több évtizedes múltra visszatekintő koncertsorozatok, mint a Kortárs Zenei Hét, a Kamarazenekari Napok, a Vaszy Operastúdió bemutatói pedig országos hírűek. Makón, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Csongrádon is működnek zenekarok, hangszeres együttesek, filharmóniai koncertek is gyakori események ezekben a városokban.

A zenei képzés Szegeden igen magas színvonalú és az alsó foktól a legfelsőbbig minden szintje megtalálható. Mint említettük már, a megye szinte minden városában működnek zeneiskolák, az utóbbi években a magánzenedék is szaporodnak. Nem meglepő tehát, hogy a megyében félszáznál több kórus működik, közülük többen tartósan az országos élvonalba tartoznak, mint a Bartók Kamarakórus, a Lauda Leánykar, a Canticum. A vidék első hivatásos kórusa is megalakult, Vaszy Viktor nevét vette fel. A kórustalálkozók, fesztiválok, a diákénekkaroknak fórumot adó Éneklő Ifjúság koncertsorozat gyakori zenei események Csongrád megyében. A dalosok képezik megyénk zenei életének legnépesebb táborát, a kórusok száma meghaladja a félszázat. Kitűnő kóruskarnagyaink, mint Rozgonyi Éva, Mihálka György, Erdős János, Gyüdi Sándor kórusnemzedékeket neveltek a zene szeretetére. A zenei élet mozgalmasságának, életképességének hátterében jól szervezett és eredményesen működő társadalmi szervezetek állnak.

Képzőművészet

Talán a táj és az itt élő népesség lehetett hatással a tájék képzőművészetének alakulására, hiszen elsősorban Hódmezővásárhely festőhagyományainak köszönhetően az alföldi piktúra realista törekvései itt gyökereznek a legmélyebben. Létszám szerint a főváros és Szentendre után ebben a megyében találjuk a legtöbb képzőművészt, a hivatásos alkotók száma eléri a százat. Legtöbbjük Szegeden és Hódmezővásárhelyen él és alkot, itt megélhetésüket a képzőművészeti képző műhelyek, mint például a tanárképző főiskola és a képzőművészeti gimnázium is segítik. A tájegység képzőművészeinek zömét ez a két művészeti műhely bocsájtotta útjára.

Korántsem mondható kétpólusúnak a megye képzőművészeti élete, hiszen például Csongrádon szobrászkolónia alakult ki az utóbbi évtizedben, itt nemzetközi szimpozionoknak helyt adó állandó művésztelep is működik. Makón a nyári Grafikai Művésztelepen a hetvenes évek derekától a magyar grafikusok legjava megfordult, a rendszerváltás óta pedig ugyanide a határainkon túli magyar nemzetiségű képzőművészeket invitálják.

A képzőművészek hagyományos szervezeti keretei felbomlottak, vagy teljesen átalakultak. Az egykori Művészeti Alapból és a Képző-és Iparművészek Szövetségéből alakult utódszervezetnek Szegeden és Hódmezővásárhelyen van vidéki egyesületi csoportja, emellett Szegeden a Szög-Art és a Szegedi Szépmíves Céh a nagyobb létszámú és a hasonló művészeti törekvéseket vallók szövetkezési formája.

A festészet hangsúlyos jelenléte ad leginkább karaktert a tájék képzőművészetének. Hódmezővásárhelyt Tornyai János nyomán paraszt Párizsként is emlegették. A városhoz kötődő alföldi festészeti iskola a század elejétől úgyszólván napjainkig terjedő hatással termékenyítő erejű szellemi kisugárzást eredményezett. A vásárhelyi őszi tárlat több, mint negyven éves fennállása alatt a hazai realista ábrázoló törekvések legfontosabb fóruma lett és ösztönzően hat az itt alkotó művészek munkásságára is. Az itt létrehozott Alföldi Galéria gyűjteménye az alföldi festőiskolák legjava alkotóinak műveit mutatja be az 1945-ös korszakhatárig.

Szeged képzőművészete stilárisan sokrétűbb, mint a szomszédos nagyvárosé és a műfaji képviseletet illetően is változatosabb, hiszen itt nagy számban alkotnak szobrászok, közöttük kitűnő érmészek, grafikusok, fotósok, díszlettervezők, iparművészek. Harmadik éve itt is grafikai művésztelep indult be. A város két, már említett országos képzőművészeti seregszemlének is házigazdája. Makó és Csongrád fejlett képzőművészeti kultúrája mellett Mártély nevét a Tornyai és kortársai által teremtett művésztelepi hagyományok teszik ismerőssé, de nyaranta ez a tiszai falu ad otthont fiatal tehetségek százainak harmadik évtizede működő nyári képzőművész táborában.

A megye művészeinek munkássága a változatos és gazdag kiállítási alkalmak révén jól nyomon követhető. A festők, iparművészek, szobrászok művei számos középületet, közteret díszítenek. Szegedet, Hódmezővásárhelyet, Csongrádot akár a köztéri szobrok városainak lehetne nevezni. Csupán Szegeden például másfél évszázad alatt több, mint 800 köztéri alkotást helyeztek el középületeken, templomokon, utcákon és tereken.

3. Népi kultúra, népművészet

Csongrád megye népművészete mezővárosias, parasztpolgári karakterével sajátos színfolt az Alföld népművészeti térképen. A magyar népművészetről alkotott közkeletű képben természetesen elsősorban Kalotaszeg, Sárköz, a Matyóföld, Palócföld népművészetéé a vezetőszerep, de nagy híre van a vásárhelyi, makói festett bútornak, a vásárhelyi cserépedénynek és az ugyanide köthető dél-alföldi szőrfonalas hímzéseknek.

Csongrád megye népessége a török hódoltságot követő betelepítések nyomán színes összetételű lett, a maradó őslakosság szokásait, népi kultúráját, népművészetét betelepített felföldi magyarok, szlovákok, tiszántúli magyarok, szerbek, rutének, zsidók gazdagították.

A megye népművészetének legváltozatosabb ágazata a fazekasság. Hódmezővásárhelyen a múlt század derekán mintegy 400 fazekas működött. A vásárhelyi cserépedényeken sajátos uralkodó szín a zöld, a fazakasok általában négy díszítőeljárást alkalmaztak, a karcolást, írókázást, a fésűs és áttört díszítést, a motívumok pedig sajátos helyi formakincset alkotnak. A 19. században Hódmezővásárhely és környéke az ország legnagyobb és legjelentősebb fazekasközpontja lett. 1824-ből való való a legrégebbi "miskakancsó", amely országosan is a legrégebbi datált darab, de jellegzetesek a zöldmázas karcolt, írókázott pálinkás butelllák és a céhkancsók, valamint a butykosnak nevezett hasas, szűkszájú írókás és fésűs pálinkásedények, kulacsok. A múlt század végén különült el a város fazekassága, a csúcsiakat "fehéredényösöknek" hívták, edényeik kék-fehér, olykor zölddel, barnával írókázott színe alapján, az újvárosiakra, tabániakra a zöld-sárga mázszín volt a jellemző. Szentes egykor híres fazekasai készítették a ritkának számító mázatlan, fekete csiszolt díszítésű kerámiát. A szegedi fazekasok díszítetlen sötétbarna mázas tükrösfényű kerámiái közül a kanták, vajköpülők, vajasfazekak, boroskancsók voltak kedveltek.

A másik híres ágazat a bútorművesség, amelynek legrégebbi darabjai a 18. század végéről őrződtek meg, s ugyancsak Hódmezővásárhely és környékének népi tárgykultúrájának fejlettségére utalnak. A lagcsodálatosabbak a ragyogó, tömött virágos festett menyasszonyi ládák, falitékák, gondolkodószékek, tányéros fogasok. Ezeknek a bútoroknak jellegzetességük a sötétkék alapon zöldleveles száron alkalmazott égőpiros rózsás díszítés. A Makón honos bútorművesség rokonítható ugyan a közeli vásárhelyiével, de annál részletezőbb díszítésű, alapszínük pedig leggyakrabban piros. Jellegzetesek a pitvarosi szlovákok harsány színekkel díszített, gyakran áttört mintás parasztbútorai. Szeged századfordulós fafaragóinak méltán elhíresült kincsei a kos,-kecske-, a férfi és menyecskefejes bőrdudák. A fafaragás jellegzetesen férfiak által művelt mesterség volt. A férfinépesség kézügyességét számos fennmaradt, gazdagon ékített használati tárgy, tükrösök, borotvatartók, guzsalyak őrzik, de megmaradtak a templomi faragványokban - a leghíresebb mesterneve Börcsök mesteré fennmaradt - a bőgőshajók oromdíszeiben, mézeskalácsdúcokban éppúgy, mint a citerafaragványokban.

A megye népművészetéből számos értékes területet említhetünk még, mint amilyen a vásárhelyi szőrhímzés, ennek jellegzetes darabjai a gazdagon díszített párnavégek. Ez a hímzésfajta a 18-19. században volt jellemző az Alföldön, a mustrákat kendervászonra rajzolták, a hímzéshez gyapjúból font szőrfonalat használtak, maguk az asszonyok színeztek. Külön említésre méltó a híres tápéi gyékényfonás, amely a Tisza-parti mocsaras tájék jellegzetes vízinövényét hasznosította a paraszti háztartások használati tárgyaihoz, bútoraihoz. Szeged hírnevét míves, szépen díszített papucsosai működése is öregbítette. Az árvíz pusztítása után terjedt el a környéken a táj népi építészetének jellegzetes motívuma, a napsugárdíszes házoromzat. Főként Szeged-Alsóvároson, és néhány környékbeli faluban maradtak fönn legszebb változatai. A famíves mesterséget jókezű mesteremberek képviselték, köztük a méltán híres kocsigyártók. Itt készültek a legszebb vasalású szegedi és dorozsmai lőcsöskocsik, amelyek messze vidékek vásárain kapósak voltak.

A vidék paraszti férfinépességének jellegzetes viselete volt a fehér vászoning, a derékban sűrűn ráncbaszedett bőgatya, a módosabbaknál ezüst, a közrendűeknél pakfongombokkal díszített mellény és a keményszárú csizma. Az asszonyok sokszoknyás viseletét kurta, többnyire egyszínű selyemujjas és rojtos nagykendő egészítette ki. A viseletek közül jól elkülönült és a század elejéig fennmaradt a tápai, valamint az apátfalvi viselet. Az alföldi szűcsmesterség egyik legfejlettebb központja tájékunkon alakult ki, a szegedi, a vásárhelyi és csongrádi szűcsmesterek selyemfonállal hímzett virágdíszes, galambos, pávás ködmönjei, kissubái kedvelt asszonyi viseletek voltak éppúgy, mint a férfiak cifraszűrjei, subái, szironyos ködmönjei, ügyes szűcsök kostökből készített sallangos dohányzacskói, A vásárhelyi református népesség asszonyainak érdekes viselete volt a kiterítve teljes kört formázó kissuba. Szegeden és Hódmezővásárhelyen fejlett volt a bőrművesség. A csikóbőrös kulacsok, a sallangokkal díszes lószerszámok, karikás ostorok, fedeles bicskatokok a vásárok keresett darabjai voltak.

A Dél-Alföld és Szeged népi vallásosságának, szellemi néprajzának, közte mesemondóinak emlékeit Bálint Sándor gyűjtötte össze és tette közkinccsé. Különösen értékes és gazdag a tájék tánckultúrája, közülük leginkább a Tápai Hagyományőrző Népiegyüttes működése révén a környék legrégebbi településének tánchagyománya őrződött meg, de mellette az apátfalvi táncok továbbélése is biztosított. A tápéi együttes mellett a megye néptánckultúrájának megőrzését és átörökítését a több, mit négy évtizede igen eredményesen működő Szeged Táncegyüttes, az Ülllési Fonó, a csongrádi és a makói együttesek biztosítják. A megye népművészetének, népi tárgykultúrájának továbbéltetését az eredményesen működő Dél-Alföldi Népművészeti Egyesület gondozza, szegedi Alkotóházuk működése révén az ifjabb nemzedékek is elsajátíthatják a népi mesterségek fogásait.

4. Civil szervezetek, egyesületek, alapítványok

A 19. század utolsó negyedétől kezdődően az egységes magyar nemzeti állam megteremtésére törekedve a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaág nyomán sorra alakultak a vidéki közművelődési egyesületek, társaságok, a magyar kultúra fellendítése, ápolása, fejlesztése céljával. Az egyik legkorábbi, máig működő, nagytekintélyű művelődési szervezet a szegedi Dugonics Társaság 1892-ben alakult. A század első évtizedeiben a megye polgárosult városai révén tovább szélesedett a szakegyleti, majd a szakszervezeti mozgalom. A két világháború közötti időszakban több szerveződés meghatározóan alakította egy-egy városunk szellemi arculatát. Makón ilyen volt például az Espersit János köré csoportosult irodalmárok köre, Szegeden a Szegedi Fiatalok Kollégiuma, Hódmezővásárhelyen a Tornyai János nyomdokain a városhoz kötődő festők művésztelepe, Kiss Lajos néprajzkutató köre, a Művészek Majolika Telepe és például a tanyai olvasókörök mozgalma említhető.

A városias Csongrád megye polgársága igen színes és változatos egyleti-egyesületi életet alakított ki vallási hovatartozása, társadalmi kapcsolatai, művelődési, illetve érdekvédelmi igényeinek megfelelően. Ezt a természetes folyamatot a háború utáni kommunista hatalomátvétel 1950-re gyakorlatilag felszámolta. Az 1989/90-es rendszerváltás teremtette meg a civil szerveződés lehetőségét és vezetett alig fél évtized alatt több, mint 250 civil szerveződés megalakulásához. Ezek jelleg szerint többségükben egyesületek, társaságok, klubok, szövetségek, legújabban a kamarák alakultak meg. Ezek a szervezeti formák leginkább a városokban gyökereztek meg, közülük 194 szegedi székhelyű, s jónéhányuk mintegy négy évtizedes betiltás után éledt újjá, közöttük nemzetközi szervezetek is. Örvendetes, hogy ezek a csoportok ma már újra tükrözni képesek a legkülönfélébb polgári érdekszférákat, sokszínűen képviselik a különféle szándékokat, érdeklődéseket.

A teljesség igénye nélkül említjük meg a civil szervezetek főbb csoportjait, s néhány nagyobb hatású, kisugárzású, s a térség kultúrájára jelentősebb befolyást gyakorló alapítványt, szervezetet. A Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara fontos szerepet játszik a térség gazdasági kapcsolatainak élénkítésében. Az egyesületek túlnyomó része kulturális, művészeti, művelődési jellegű, köztük évszázados múltú a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a már említett Dugonics Társaság. Számos szociális és egészségmegőrzést szolgáló egyesület is alakult, ahogyan vallásos, jószolgálati és természetvédelmi céllal is. Megyénkben 11 nemzetiség alakított szövetsége keretén belül területi szervezetet.

A rendszerváltozást követően újra polgárjogot nyertek társadalmunkban az alapítványok. Számos közérdekű cél megvalósítására mozgósítanak ezek a népszerű közösségi szervezeti formák anyagiakat. Néhány jelentős szerepet játszó alapítvány közül a megyeszékhely szellemi életében legnagyobb hatású és működése révén közmegbecsülésnek örvend a Szegedért Alapítvány, amelynek fődíját, művészeti, tudományos és társadalmi díjait elnyerni a legnagyobb polgári elismerések közé tartozik.